Díj :33

Nagyon szépen köszönöm a díjat P Boginak.

Szabály:

-Rakd ki kitől van
-Írj 10 dolgot magadról

-Válaszolj 10 kérdésre
-Írj 10 kérdést 

-Küld el 10 embernek

10 dolog magamról:
- kb. 2 éve vagyok Directioner
-félek repülőre ülni, de ejtő ernyőzni viszont szeretnék egyszer
-mindenkivel kedves vagyok, de csak keveseket engedek igazán közel magamhoz
-nagyon-nagyon csúnyának érzem magam, pedig rengetegen mondják rám, hogy nagyon szép vagyok (ez van nem vagyok az....)
-1 embert gondolok csak IGAZÁN  a barát nőmnek
-jegyem van a WWA turnéra ( el se hiszem  ááááááá)
-imádom a 5 seconds of summert (ők lesznek az előzenekar a koncerten, nem bííírom)
-napokat tudok eltölteni azzal, hogy sorozatokat nézek, miközben teát szürcsölök a kedvenc bögrémből
-imádom a szőke/vörös hajú, kék szemű fiúkat :33
-ha ideges vagyok úgy furcsa hangot adok ki és az arcom mellett mozgatom a kezem (viccesen nézek ki xdd)

10 kérdésre a válaszom:
-Kedvenc zenéd?  Christina Perri- Human
-Mivel szoktad legtöbbször elütni az időd? Sorozatokat nézek, Tumblr, Twitter, FB
-Kedvenc színed? Kék, zöld
-Nap, amit soha nem fogsz elfelejteni? LBm kiköltözött külföldre, 2014.július 4. (még be sem következett de már a kedvenc napom, 1D koncert)
-Min nevettél utoljára?

 

-Melyik az a zene amit soha nem fogsz megunni? Eminem ft. Rihanna - Love the way you lie
-Szeretsz  rágózni? Igen :33

-Miért sírtál utoljára? Összevesztem anyukámmal
-Szerencse számod? 6
-Szerinted mit gondolnak rólad az emberek? Aki igazán ismer az mindent tud rólam nem ítél el, és úgy szeret ahogy vagyok (tudod, hogy rólad beszélek) aki pedig nem, az egy mindig vidám, könnyen ingerlékeny, mókás lánynak gondolhat holott nem vagyok az, törékeny és érzékeny, gyenge ember vagyok. 

10 kérdésem:

-Gondoltál már arra hogy vagdosni fogod magad? 

-Szerinted a körülötted lévő emberek a valós éned látják benned?
-Van olyan ember akiért még az életedet is feladnád?
-Szerinted van olyan ember aki érted az életét is feladná?
-A legmélyebb érzelmekkel rendelkező zene amit ismersz?
-Pörgős vagy inkább laza vagy?
-Kedvenc csokid?
-Egy laza este a közeli barátokkal, vagy egy nagy buli sok emberrel?

-Kedvenc filmed?
-Van példaképed, miért nézel fel rá? 

Akiknek küldöm:

Yuko C.

 sorry de nem olvasok túl sok blogot :/// 

Dreams and reality

Annyira sajnálom hogy nagyon nagyon nagyon régen hoztam új részt , de RENGETEGET KELL TANULNOM .. BOCSÁNAT, JÓ OLVASÁST 

-Tudod mit ha ennyire nem bírjuk egymást akkor talán nem kellene, hogy barátok legyünk- mondta a szemembe.

*Liam szemszöge* 

El kellett onnan mennem, ha ottmaradtam volna talán elvesztettem volna a tekintélyem. Lehet nem kellett volna ennyire erőszakosnak lennem, nem kellett volna ezt mondanom neki. De olyan gyerekes olyan önfejű, nem veszi figyelembe mások véleményét. Nem bírtam tovább, nem hagyhatom, hogy elnyomjon. Többé nem engedhetem meg ezt senkinek sem... 

Spencerék házában találtam magam. Nem tudom miért ide jöttem.. De rájöttem Zayn, ő biztosan itt van, meg kell vele ezt beszélnem ő mindig tisztán látja a dolgokat. A másik ilyen személy a bandánkban Niall, de ő most nincs itt... Ki tudja hol van? Akármennyire is lesz ez csöpögős, de ki kell mondanom, még ha magamban is, de hiányzik, nagyon. 

-Liam te mit keresel itt?- a hang irányába néztem és Alisont pillantottam meg.

-Nem láttad Zaynt, valamerre?
-Nemrég Emilyvel beszélt az udvaron azóta nem láttam... 

-Nagyszerű amikor szükségem van valamelyik bolondra egyik sincs itt.
-Mi lett miért keresed őt, én nem segíthetek?

-Alison, most CSAK Zayn segíthet, ha látod szólj neki, hogy hívjon fel.
-Rendben- hallottam de már csak az ajtón keresztül.

Az lesz a legjobb ha most hazamegyek. Zayn majd felhív és megbeszélem ezt vele, valószínű, hogy most Louisval kellene ezt megtárgyalnom, de ebben az esetben rá sem tudok nézni. Megbeszélünk valamit és ő önfejűen mást tesz. Úgy csinál mintha neki nem lettek volna gondjai mikor találkoztunk, mintha nem én mondtam volna a tanácsokat amik rendszerint be is váltak. Nem hiszem el, hogy elfejtette mindezeket. 

*Louis szemszöge*

Hogy mondhatott ilyet? Nekem? Pont nekem? A csapatból mi ismerjük egymást legtöbb ideje és ő úgy tesz mintha ez nem jelentene az ég világon semmit sem. Kell valaki akinek ezt tudom mondani, de ez Niall szokott lenni, most kinek mondhatnám el. Nem lesz  jó ha magamban tartom, de most nincs más választásom. Ezt kell tennem, nekem kell a vezérnek maradnom, én vagyok a legidősebb.

-Szia anyu, haza értem.
-Jól vagy? Nincs semmi bajod?- szaladt felém.
-Mi lenne a bajom?
-Niall... eltűnt, ne tegyél úgy mintha nem lenne gond- mondta kétség beesve.
-Jól leszek, most a szobámban.

Felmentem lehuppantam az ágyra, elővettem a mobilom, sokáig csak a képernyőt bámultam majd megnyitottam a névjegyzéket és lassan görgettem a neveket olvasva, megálltam egy nevet néztem, ő tűnt a legjobb választásnak, rámentem majd a hívásra, a fülemhez emeltem, kicsengett.

-Hallo? -hallottam egy kellemes hangot.
-Szia Spencer, itt Louis, nem tudtam ki mást hívjak, el kell mondanom valakinek....
-Mi lett Louis? - vágott közbe.
-Összevesztem Liammel és nem ez nem olyan vita volt mint nálatok csajoknál szokott lenni, most lehet mindennek vége, nem tudok rá nézni és ő se rám.
-Ugyan már Louis túlesztek rajta, gyorsabban mint gondolnád.
-Nem hiszem, de köszi hogy meghallgattál, mennem kell, szia- hazudtam és le akartam nyomni a telefont , de meghallottam h beleszól.
-Ha nem is én mindig itt leszek neked- na jó most lenyomtam, belepirultam.

Mi a franc bajom van? Összeveszek a legjobb haverommal, és elpirulok Spencer miatt? Niall miért nem vagy itt, mi lesz a mi Nouis párosunkkal, mi lesz velem nélküled, néztem ki az ablakon.

*Spencer szemszöge*

Az ablakban ülve, a kertet néztem és a beszélgetésen gondolkodtam. Engem hívott fel, el sem tudom mondani milyen jól esett ez nekem, de miért nyomta ki miután.... azt mondtam neki. Lehet csak azért hívott engem mert elvesztette a két legjobb haverját, és a többieket nem érte el telefonon vagy csak nem akarta nekik elmondani, de akkor nekem miért akarta volna? Nem hiszem el hogy tudok ilyen kis dolgon ennyit gondolkodni? Ez csak egy párbeszéd volt, semmi jelentősége sincs.

*Zayn szemszöge* 

A telefonom megállás nélkül csörög,  csajok a sulinkból, anyu, Liam, Alison, haverok, mindenki engem hív, mindenki más más okból, Liam összeveszett Louisval, már megint.... Alison beszélni akar Liammel és azt akarja, hogy én vegyem rá erre, a csajok játsszák, hogy mennyire sajnálják Niallt, aki alapból rá nyomult annak még el is hiszem, de van aki csak azért hív h beszéljen velem. Ezeknek egyáltalán honnan van meg a számom? Mert, hogy nem én adtam nekik oda az biztos. Kikapcsoltam, akivel fontos volt azzal beszéltem. Kivéve Niallt, nem tudom mikor találjuk, meg vagy egyáltalán megtaláljuk e.  Legszívesebben felállnék egy hegyre és szó szerint torkom szakatáig üvölteném a nevét csak h meghallja és minden a régi legyen, ne kelljen azon gondolkoznunk, hogy él e még. Nem bírom ezt  ki kell kapcsolnom az agyam.

Bekapcsoltam a TV-t, reklám ment, majd közbevágott valami, megjelent Niall arca ,  gyorsan tovább léptem, hiszen tudtam mit mondanak majd, de minden csatornán az arcába ütköztem, kikapcsoltam felmentem a netre, de ott is mindenhol az ő arcát láttam sokan "tiszteletből" az ő képeit használták profil képnek. Kiakadtam és lementem , akkor alszok egyet.

Álmomban egy kertben jártam... majd bokrok kezdtek növekedni és egy labirintus lett belőlük, csak sétáltam, sétáltam és sétáltam egyszer csak hangokat kezdtem hallani a távolban, majd közeledtem felé, de még mindig nem értettem és egyszer csak kiáltások hallatszódnak, majd megint a hangok, de most már értettem, azt suttogta segíts.. egyre hangosabban hallottam, de mikor  a hang forrásához értem nem volt ott semmi, csak a hangot hallottam folyamatosan víz hangozni SEGÍTS KÉRLEK, SEGÍTS ... Niall hangja volt, nem tudtam mit tenni összerogytam és ebben a pillanatban felébredtem.

Miért álmodok róla? Miért van ott mindenhol? Miért nem tudok aludni sem? Talán tényleg bajban van? 

Maybe we souldn't

Elnézést kérek, hogy ilyen ritkán hozom  a részeket, de a tanulás az első és valószínűleg a részekre hétvégénként lehet majd számítani, remélem maradnak olvasóim :DD 


 *-Az Isten szerelmére Liam! Niall eltűnt - vágtam közbe hiszen "minden perc számít". *

*Louis szemszöge*

-Nem így beszéltük meg! - nézett rám szúrós tekintettel Liam.
-Szerintem erre később is ráérünk....nem azért jöttünk, hogy itt veszekedjünk-mutattam alig észrevehetően Niall családjára.
-Elnézést fiúk, de nem értem, hogy miről beszéltek-nyögte ki végül Bobby.
-Nos felkeltünk hajnalban, és a fiuk nem volt a helységben, kerestük MINDENHOL, de semmi nyoma.Egyszóval eltűnt-mondta Liam.
-Fiúk ez nem móka tárgya-mondta mosolyogva Maura.
-Higgye el mi sem hisszük annak-mondtam, komolyan, nehezemre esett.
-Átmegyek Hastingékhez-mondta Greg és megindult az ajtó felé.

Felugrottam és utána indultam. 

Maradj itt- tátogtam Liamnek.
Huh elég gyorsan sétál, szinte futnom kellett utána. Mondjuk a lábaim is rövidebbek mint az övé. Greg lassíts már, mert utánad futok és a földbe nyomlak... Gondoltam magamban. Vészesen közeledett az ajtó felé, nem hagyhatom, hogy kitörjön a balhé.Berontott (volna) az ajtón de meglepetésére zárva volt, így felkenődött rá a lendülete miatt. megfordult felém tartott, csak félrelökött, nem estem el annyira azért nem vagyok puhány, sőt. Megint utána indultam, a hátsó ajtó felé tartott, ezúttal megállta előtte és úgy nyitotta meg. Kinyílt.

-Hol vagy Niall?- kiabálta hallottam bentről.
-Nincs itt mondtuk, hogy eltűnt- mondtam lihegve, ezentúl többet járok focizni.
-Nem hiszem el.

Le föl sétált  a szobában, a lépcső magasában egy alakot láttam... Spencer.

-Mit keresel?- nézett kérdőn Gregre.
-Szerinted? Az öcsém.
-Nincs itt, nincs sehol- mondta.
-Na ne szórakozzatok velem- elindult a lépcső felé.

Felfelé lépkedett. Spnecer a fal mellé húzódott, így a fiú elment mellette, megindultam hát én is a lépcsők felé futottam felfelé. Greg sorba nyitogatott a szobákba bement feltúrt mindent és kijött majd a következő és így tovább.Az utolsó szoba, végre és ott rájön hogy nincs itt az öccse. Benyitott.
-Greg te mit keresel itt? -kérdezte Emily.
-Miért kérdezi mindenki ezt? Nem lopni jöttem csak az öcsémért.
-De hisz Niall eltűnt- mondta Emily. 
-Ezt nem hiszem el-és leült egy székre- hol van?
-Greg itt az ideje, hogy felfogd nem rejtegetjük, nem raboltuk el és kérünk majd érte váltság díjat. Ezt az időt azzal is tölthetnénk, hogy keressük és nem neked magyarázom, hogy elment, elrabolták, vagy netán...
-Most hagyd abba Louis-felállt és rám meredt- elhiszem, hogy eltűnt de nem halt meg.

Na szuper most megint elmegy. Menjek utána, vagy ne. A többiek dühösen néztek rám majd rá. Oké akkor megyek. Úgy látszik a házuk felé tart. Bementünk, huh most rövidebb volt az út, kezdek belemelegedni ebbe a futkosásba. Bementünk Marua sírt Bobby a határán volt, Liam ijedt arcot vágott. Na mit csinált már megint.

-Mi volt itt? -ültem sietve mellé.
-Elmagyaráztam,, hogy Niall bizony tényleg eltűnt nem hitték el elmondtam másként. Maura rohamot kapott, Bobby meg vígasztalja. Mi volt Greggel?
-Semmi különös miután felforgatta a házat, elhitte, hogy nincs ott.
-Hallo 911? Eltűnést szeretnék bejelenteni- jöttek a hangok a konyha felől.
-Basszus miért nem figyeltél rá?- förmedt rám Liam.
-Na most állj le- néztem rá, majd felálltam és a konyha felé mentem.
-Greg szerintem rakd le és előtte keressük csak mi. 
-Nem azt mondtad, hogy már kerestétek?
-De de nem árt még egyszer mielőtt rákerül a tejes dobozokra.
-Hallgass el. Ilyen okosnak hiszed magad? Menjetek el Liammel együtt- értetlenül néztem rá- MOST!-kiabált rám.
Ezt most elnézem a pánik miatti sokk hatásának és megbocsájtom. Sarkon fordultam, a nappali ajtajában megálltam, mindenki rám nézett intettem Liamnek hogy jöjjön.

*A ház előtt*

-Nem emlékeztél rá mit beszéltünk meg mielőtt kinyitották nekünk az ajtót? 
-Dehogynem jól emlékszem még most is- mondtam mosolyogva.
-Akkor miért vágtál a szavamba? Azt beszéltük meg én beszélek.
-És meddig akarták még te "beszélni"? - mondtam gúnyosan.
-Ne szórakozz velem Louis, nem bízol bennem, azt hiszed csak te tudsz mindent megoldani. Hát nem.
-Ha hagytam  volna, hogy folytasd még most is ott ülnénk te beszélnél mi meg nyitott szemmel aludnánk.
-Egy igenis gyorsan beszélek, gyorsabban mint bár melyikőtök az egy dolog, hogy tudom mi az az illem.
-Most azt mondod nem tudom mi az az illem? Szórakozol velem? Én legalább meg tudom mondani az emberekenek amit valójában gondolok, tudod ez sem árt.
-Tudod mit ha ennyire nem bírjuk egymást talán nem kéne  hogy barátok legyünk-mondta a szemembe.

A small difference

Mivel ma van Zayn Fucking Per-fect Jawaad Malik születésnapja, így a 4. rész róla fog szólni :DD remélem nem okoz ez gondot senkinek.  Szóval itt is Happy Birthday Zayn Malik ! <3 Thank you for everything.


*Zayn szemszöge*

Liam és Louis már jó ideje elmentek, persze nem gondoltam, hogy pár percen belül visszaérnek, de azért aggódtam, vajon mi lehet odabent abban a házban. A lányok mind fent voltak Spencer szobájában, Harry pedig haza ment, valami fontos ügyben, nem tudom most mi lehet fontosabb, mivel eltűnt a barátunk. Szóval én az egyik kerti székre ültem és vártam vissza a fiúkat. Vettem magamhoz egy kis kávét a konyhából a papír poharat szorongattam és elmerültem  a tájban, valamint a gondolataimban.

Nem is emlékszem pontosan, hogy ismertem meg Niall haverom. Sok emlékem van vele kapcsolatban, még általánosban találkozhattunk azthiszem , de mégsem már csak a gimiben. Nem egy osztályba jártunk, ő a velünk párhuzamos tagozatba volt. Tudni kell rólam, hogy nem olyan vagyok mint a többiek, nem vagyok úgymond fehér bőrű, pedig igenis az vagyok mert az arabok is fehérek. Csak egy kicsit vagyok más, és ez a társadalomnak pont elég, rengeteget piszkáltak a suliban. Terrorista lesz belőled mint a többiből! Hallottam magamban még mindig a fájó szavakat, és a megvető pillantásokat miközben a földön fekszem és minden egybefolyik a számból és orromból ömlött a vér és ők csak nevettek és fájó ütéseket mértek be minden egyes érzékeny pontomba.

 -Hagyjátok abba-hallottam akkor valakit.
 -Ne mond, hogy meg akarod védeni, nem látod, hogy milyen- csak bajunk lesz belőle ha hagyjuk normálisan felnőni.
 -Hagyd őt békén megértetted?-hallottam egy másik hangot és a lábak dobogását  a földön.Körém álltak védelmezően, gondolom.

Nem mertem kinyitni a szemem hiszen, elég ütést mértek be rám. Ha viszont most kinyitom megláthatom segítőim arcát. Lassan minden  bátorságommal és erőmmel, felültem és kinyitottam a szemem. Ott állt négy fiú a támadóimmal szemben, harcra készen, mint a vadállatok vadászat előtt.

 -Látjátok erőt adtok neki, utána meg gyilkolásznak a városban.
 -Fejezd már be, gyerekes vagy, miért tenne ilyet? Olyan mint mi!- szögezte le egy szőke hajú srác.

Szóval így, így ismertem meg Niall Horant  és a többi srácot, végre beugrott.

 -Szerinted olyan mint mi? Viccelsz velem Horan? Nézz már erre az izére-és rám mutatott.
 -Van neve te állat, és mit nézzek rajta? Igen olyan mint mi Niallnek igaza van, te nem vagy normális. Nem pedig ez a srác.
 -Ti teljesen megbolondultatok Payne. Nem csodálom, hogy senki nem ment el a szülinapodra.

Hogy mi? Hogy tehettek vele ilyet? Ez a  srác totálisan szánalmas, mindenkinek azzal csap oda ami leginkább fájó.Akkor és ott azt tettem amit kellet, újra megtenném:

- Egy igazi segg fej vagy Max. Mindenkinek azt mondod ami legjobban fáj? Akkor olyan leszek mint te. Kövér vagy , és haszontalan, csak azért vannak barátaid mert apádnak sok pénze van. Lehet, hogy Payne szülinapjára nem mentek el, de ez így mégis jobb mint az álbarátok akik körülvesznek téged- mutattam a tömegre akik nézték hogy elver engem, és lassan emelkedtem fel és a négy srác felé léptem.

Megfordult és elment az álszent haverjaival együtt. A tömeg is feloszlott. Ott álltam a támogatóim háta mögött. Mit tettem, leereszkedtem a szánalmas szintjére. Összerogytam nem tehettem ezt hiszen én jobb vagyok ennél, jobbnak kell lennem. a négy srác leguggolt mellém.

 -Mi a neved haver?- kérdezte egy göndör hajú srác.
 -Zayn Malik- mondtam elcsuklott hangon, a nevem is olyan mint ahogy mondják.
 -Én Harry Styles vagyok egy évvel fiatalabb mint Niall és Liam, és két évvel fiatalabb mint Louis- mutatott mindig egy személyre miközben a neveket mondta.
-Jól megmondtad neki-mosolygott Louis.
-Nos hát igen, rosszul tettem, most azt hiszik olyan vagyok mint amilyennek ő beállít.
-Jobb vagy nála, sokkal jobb-mosolygott Liam miközben felállt és nyújtotta a kezét hogy felsegítsen.
-Sajnálom, hogy tudod, amit ő mondott- mondtam és a földet néztem.
-Nem a te hibád, fájó de egyszer majd megbánják, átsírtam a napot, de a családom ott volt velem, és most már van négy haverom akik a következőn ott lesznek.


Kezdetét vette egy csodás barátság később megismertük a csajokat is. Közben teljesen kihűlt a kávém és nem is ittam belőle semmit. Na akkor eldobom. Pazarolok milyen menő... A konyhába tartottam és a pultnál ülve megláttam Emilyt.

 -Mit csinálsz itt egyedül?-tettem fel a kérdést.
 -Téged és Harryt akartalak megnézni de megláttalak az ablakon keresztül, hogy gondolkozol valamin és nem akartalak megzavarni.
 -Nem zavartál volna csak a múltban merengtem.
 -A fiúkon?
 -Igen és azon, hogy egyrészt nekik köszönhetem, hogy nem hagytam, hogy az utálkozók a földbe tiporjanak és olyanná váljak akik mások figyelméért él. És hogy ők azok akik teljes mértékben elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Ők azok a fiúk akikkel felnőttem.

Awkward

Először is elnézést szeretnék kérni, hogy ilyen sokára hoztam az új részt.  Remélem azért páran folytatjátok a blogom  olvasását :)) . 


*-és akkor kinyitottam a kapu.Amit láttam megdöbbentett*

Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy amit nem láttam, szememmel aggódva kutattam az udvar minden egyes pontját és nem láttam SEMMIT. Nem értettem, hiszen tisztán hallatszódott, a kiáltás az udvarból jött. Beléptem a kertbe és kutatni kezdtem, közben Aria és Emily összeszedve minden bátorságukat utánam jöttek. Kutattam kerestem a barát nőimmel és nem találtuk a hang forrását, benéztünk minden egyes bokorba,  kövek alá, mintha egy ekkora fiú befért volna egy kő alá. De amire rátaláltunk az a nagy büdös semmi.

Visszaballagtam a lámpákhoz összeszedegettem, és közben könnyek gyűltek a szemembe, mert tudtam eljött az a pillanat amire egyikünk se várt, habár lehet a többiek nem sokat gondolkodtak ezen. Lassan rakosgattam a fényforrásokat egymás mellé fel a polcra. Amikor visszaértem a fiúk és lányok társaságába, Hanna körül ült mindenki Aria és Emily a kezét fogtak. Jaj ne, elmondták  nekik a kiáltást. Persze a többieknek is joguk volt tudni róla, de várni kellett volna vele. Megköszörültem a torkom és mindenki rám nézett. Itt volt az idő, hogy közöljem a többiekkel a szándékom ami pár perce még könnyeket csalt a szemembe:

-Át kell mennünk Niall szüleihez, közölni a tényeket-csendesedtem el a mondat végére.
-Nem kereshetnénk még egy kicsit előtte?-kesergett Hanna.
-Hanna...... te is tudod-sírtam ismét.

Egy kérdés lebegett mindenki szeme előtt:   ki megy közölni a helyzetet? Nem akartam elképzelni se milyen lehet közölni valakivel egy ilyen dolgot. Senki nem szólt, nagyszerű megint én kell, hogy megtörjem a csendet.

-Ki megy?
 *Csend, a nagyon nagy fájó csend, ez borította be a helységet.*
-Valakinek meg kell tennie, és nem én leszek az, elég volt a kiáltás után szaladni.
-Milyen kiáltás?-nézett rám Ali.

Nagyszerű szóval nem mondták el, én tettem.

-Az előbb mikor a házba mentünk a lányokkal kiáltást hallottunk Niallék háza felől, az ő kiáltását, de nem volt ott, biztos csak képzeltük.
-Egyszerre mind a hárman, most csak ugratsz ugye?-nézett rám furcsán Loui és felemelte a hangját.- Miért nem szóltatok?
-Mit mondtunk volna? Fussatok, hallom ahogy a haverunk ordít?- kiabáltam.
-Legrosszabb esetben, de legalább szóltatok volna-feleselt.
-Hagyjátok abba, MOST-lépett közbe Liam.
-Majd ti eldöntitek nélkülem ki megy a híreket közölni-és átmentem a   házunkba.

Utálom ha valaki csendre int, vagy kiabál velem, és nem is tűröm.

*Liam szemszöge*

Nagy levegőt vettem, soha nem gondoltam, hogy kiabálással kell a vitatkozó feleket lenyugtatni, de most nem volt más választásom. Aria és Alison Spencer után szaladtak, nem tudom, hogy vigasztalni visszahívni akarták, vagy csak menekültek a nyomás elől.

-Én megyek-szögeztem le.
-Nem mehetsz egyedül, nagy lenne a feszkó, veled tartok-mondta határozottan Louis.
-Rendben.
Felálltam..-Most akarsz menni? Nem akarsz kicsit várni?-nézett rám kérdőn.
-Mégis mire? Egy újabb kiáltásra?
-De nem készültem fel.
-Hogy tudsz felkészülni arra, hogy bárkivel is közöld: Eltünk a Fia!?-ez engem is elgondolkodtatott: Mit teszünk ha ott leszünk? Becsöngetünk ez világos, de utána? Valamint, mindenki szomorúan nézett rám, nem értettem miért utána akár egy villám csapás beugrott, most mondtam ki, és nem csak én bármelyikünk, hogy  eltűnt.
-Gyere-néztem rá-gyere most vagy soha.

Felállt és elindultunk, soha nem volt még ilyen rövid ez a kis táv mintha egy pillanat alatt ott termettünk volna az üvegezett fehér ajtós ház előtt.
Kezem a csengő felé emeltem, mielőtt megnyomtam nagy levegőt vettem és elgondolkodtam, mindenen, hogy mit akarok mondani, hogy akarom mondani. Nem tudom meddig gondolkodtam, de egy erős ütést éreztem a másik kezemen odapillantottam, és Louis nézett rám kérdőn:

-Nem tudod, hogy kell csengetni?
-Nem azt nem tudom. Hanem, ezt az izét közölni.
-Majd segítek de ahhoz be kell csöngetni.

Megnyomtam, nem volt visszaút, nem futhattunk csak úgy el mint gyerek korunkba mikor játszottunk.  Itt kellet maradnunk, anélkül, hogy elsírnám magam, főleg Louis előtt.

*Louis szemszöge*

Talán nem hallották a csengőt? Liam felé fordultam, hogy megmondjam neki, nyomja meg a csengőt de akkor úgy láttam mindjárt sír. Gyorsan elfordultam, nehogy vigasztalnom kelljen.Árny látszott az üvegen keresztül, valaki közeledett, és még azt sem tudja mi felé. Idegesen lépkedtem egyik lábamról a másikra, megigazítottam magamon a sapkám, ami enyhén feltolva takarta a hajam egy részét. Ez nem igaz nem sírhatok, mi a fene? Ez könny? Tapintottam a szemem sarkához, majd gyorsan elrántottam onnan a kezem mikor az ajtó kitárult előttünk. Ott állt Niall bátja Greg. Mit keres itt? Nem nászúton van? Jaj ne még egy szomorú arc lesz előttünk.

-Bocs, hogy megvárakoztattunk titeket, csak....
-Hidd el nem gond-vágtam a szavába.
-Oké, miben segíthetek Niall itt hagyott valamit? Lehozzam?-nézett csodálkozva.
-Magát hagyta el-mondtam határozottan. Liam megütött és rám nézett mérgesen .
-Attól tartok nem értem-mosolygott.

Most meg mosolyog,  ez se lesz sokáig így.

-Esetleg bemehetünk?- böktem a háta mögé az ujjammal.
-Ömm persze-állt arrébb.

Megragadtam Liam karját és magam útán húztam, inkább rángattam a nappali felé. Leültem és Liamet lerántottam magam mellé.
-Én beszélek, felfogtad?-súgta oda nekem.
-Oké főnök-mosolyogtam, kíváncsi voltam mi sül ki ebből.

Greg bejött, egyedül.

-Idehívnád a szüleid?Kérlek...-mondta Liam alig hallhatóan.
-Ömm persze-szerintem egyre jobban furcsállta a helyzetet.

Bejött Maura és Greg. Hol van Bobby? Ne kelljen már tovább húznunk.
-Bocsánat, hogy megvárakoztat titeket, de Bobby ragaszkodik hozzá, hogy hozzon nektek teát.
-Nem kell a tea, nem maradunk sokáig-udvariaskodott Liam.
-Kérem hívja ide- mondtam gyorsan, fogtam, hogy nem fognak a szívükbe zárni ezzel a viselkedéssel, de Liamével sem, hiszen azt fogom nekik mondani, hogy a fiúk nincs sehol.
-Hívom is-ment ki Greg.

Ismét csend uralkodott körülöttünk, utálom ezt, de jobb mintha megkérdezné, hogy milyen volt a "bulink".

-Na és milyen volt az ott alvás?-ilyen nincs, a gondolatomba lát? Na mondjuk akkor nem kérdezgetne ilyeneket.
-Nos hát.....-belépett Greg és Bobby, ennyire még nem örültem meg nekik, SOHA. Na talán mikor a rendőrségre jöttek értünk, de az másik sztori.
-Nem habozhatunk, minden perc fontos- kezdte a diplomata beszédet Payne úr.- Tegnap, vagyis ma hajnalba mikor felkeltünk, borzasztó dolgot vettünk észre. Egész hajnalba ez a hideg rázós dolog után kutattunk, meg kell érteniük mindent megtettünk.
-Az Isten szerelmére Liam! Niall eltűnt- vágtam közbe, hiszen "minden perc fontos".

Where is he?

*Niall eltűnt!-mondta keserves hangon Zayn mikor belépett a sötét udvarról.*

    -Hogy érted, hogy eltűnt?-nevettem én sem tudom mi okból, talán mert úgy gondoltam csak megviccelnek minket. 
    -Hanna, ez nem vicc, mindenhol kerestem és nem találom-mondta rezdüléstelen arccal.
    -Hozok zseblámpákat, vegyétek fel a kabátjaitokat és nekiállunk a keresésnek-jelentette ki Spnecer és átment a házukba.
    -Jól van Zayn ha most vicceltek akkor még leállhattok-mosolygott Aria. 
Úgy látszik mindenkit felkeltettünk már.
    -Aria ez nem vicc-keménykedett Zayn.
    -Hoztam a lámpákat, csapatokra oszlunk és úgy keressük Niallt, nos akkor egy fiú egy lány, mindenkinek megfelel?-nézett kérdően és mi csak bólintottunk.-Harry te és Alison, Liam te menj Ariával , Zayn és Emily, Valamint Louis te és én valamint Hanna.-induljunk, és közben mindenki kiment ő pedig behúzta a hatalmas pajta ajtót 

*Aria szemszöge*

Miért pont Liammel kellett jönnöm és miért nem mehettem Harryvel.Persze semmi bajom vele, és nagyon bírom, de akkor is úgy a helyzet egészen más lenne. De nem gond hiszen Liam  is biztonság érzetet ad, itt  ketten a sötét utcán ahol csak pár lámpa ég. Húúú ez elég ijesztő.
    
    -Niall mi lenne ha előjönnél?-szinte kiabálta.
    -Liam felvered az utca lakóit .
    -Ha megtaláljuk Niallt akkor megéri-nevetett.

Olyan szép az arca mikor nevet, ahogy mosolyra húzódik a szája. Igaz, hogy Harry tetszett de ez nem jelenti azt, hogy nem látom, hogy más fiúk milyen  helyesek. Kétségtelenül a suliban lévő lányok negyede bele volt zúgva Liam Paynebe. És  megint azon kapom magam, hogy nem keresem Niallt csak a fiúkra gondolok, csacska lány, és fintorogtam is.Az úton mindenfelé nézelődtem, habár biztos voltam,ha Niall itt is van nem fogjuk  megtalálni ő értett ehhez. Eltűnni mindenki és minden elől. Jó megfigyelőnek tartom magam és biztos vagyok benne, hogy Niallt senki sem ismeri igazán. Liam folytatta a kiabálást én pedig csak sétáltam mellette és próbáltam nyugodt maradni, de mi van ha nem kerül elő? Ahogy erre gondoltam egy villám  csapott valamerre, és nagy hangot adott ki, na szuper ez ijesztő volt mint egy horror filmben Liamhez húzódtam, ő csak halkan kuncogott és mikor felnéztem rá mosolygott, ettől nekem is mosolyognom kellett. Esett az eső így visszafordultunk.

*Eközben Spencerék*
*Louis szemszöge*

Szóval itt vagyunk eljött ez a nap is, két csodaszép lánnyal sétálok, vagy inkább botorkálok az erdőben a haverom után kutatva. Ahogy rájuk néztem, nem tudtam pontosan leolvasni mire gondolhatnak, Spencer próbált erősnek és nem pedig törékenynek látszani, de Hanna , nos igen Hannan tisztán látszott állapotának minden jele,  kétségbe esett arcot vágott, a szemeit lassan csukta be és nyitotta ki, rezgett minden porcikája. Igen félt, rettentően, talán attól, hogy nem látja újra szerelmét? Áhh de nyálas gondolatok.
  -NIALL- ordította el magát és ez hozta vissza a gondolataim.
  -Ha itt vagy gyere elő kérlek-kiabálta ismét de elcsuklott a hangja.
  -Előkerül tudod jól-Spencer odasétált és megölelte.

Na egy újabb csajos jelenet, de mit vártam a csapatból egyedül én jöttem két lánnyal. Persze ez nem lenne gond ha itt lenne Niall. De akkor nem kellene őt keresni szóval, igen a csajos jelenet Niall hibája.
Időben kapcsoltam és átléptem egy nagy tuskón, gyorsan megfordultam, hogy szóljak a lányoknak, az útban lévő tárgyról, de Spnecer épp átugrotta, Hanna viszont megbotlott és arccal előre a földre zuhant. Gyorsan a földön kötöttünk ki mi is  habár nem úgy mint ő, letérdeltünk mellé és felültettük.Nagy dörrenés és az eső esni kezdett, na csodás most már sár is lesz. Hanna haja kócosan omlott vállaira, szeme piros volt, orra szintén, hiszen sírt, nem is hallottam eléggé elmerültem ezek szerint. arcát föld és vágások borították. Rossz volt őt így látni. Felsegítettük és folytattuk a keresést. kezdett feljönni a nap így hát Spnecerrel arra a következtetésre jutottunk, hogy Niall nincs itt és visszamegyünk.

*Eközben Zayn és Emliy*
* Zayn szemszöge*

Szóval nekünk jutott a búvóhely, A kerítés mögül meredtünk a romra, igen nap közben idejártunk de most más volt a sötét uralkodott felette. Igen, ijesztő volt. Emily megfogta a kezem. Furcsa érzés lett urrá rajtam, habár valószínű volt, hogy csak félt és mivel csak én voltam mellett csak rám "támaszkodhatott". Másik kezemmel kinyitottam a rozsdás vaskaput. Hatalmas nyikorgások közepette a gyomos udvar vált láthatóvá szemünk előtt. Ettől a hangtól most a hideg futkosott a hátamon  egy normális délutánon pedig egy átlagos hang volt. A macskaköves úton rakosgattuk a lábaink a gyomokat és épület maradványokat kerülgetve, de a semmiből egy hatalmas dörrenés és az eső szakadni kezdett. A villám egy pillanatra megvilágította a házat, mint a horror filmekben. Emily megszorította a kezem, én visszaszorítottam és a rom felé szaladtam, nem volt rajta sok tető vagy hasonló, az eső oda is beesett de legalább nem annyira mint idekint. Kinyitottam a fölénk tornyosuló fa ajtót és beléptünk megráztuk magunkat. Érdekesen,  mint a kutyák.
  -Rendben akkor kutassuk át a házat Niall úrfi után-viccelődtem.
  -Mi van ha nem találjuk meg?-nézett rám szomorúan a lány.
  -Megtaláljuk- és bíztatóan megszorítottam a kezét.- ha nem mi akkor a többiek.

Felmentem a nappaliba hátha ott találom őt, a rejtélyes Niallt. Ahogy átléptem a szoba küszöbét körbenéztem és zseblámpámmal követtem fejem fordulását nem volt ott. De ismét villámlott, az ablakon le volt húzva a redőny de beszűrődött egy kis fény. Nyeltem egyet és átmentem egy másik szobába.

*Eközben Emily*
A földszinten sétálgattam. Nem hittem hogy itt megtaláljuk, és nem értettem miért pont  nekünk kellett ide jönnünk mondjuk jobb mint az erdő de Liam és Aria most a lámpás utcákon sétálgatnak, és eláznak. Na jó mégis jó hogy ide lettünk osztva. Csepegés hallatszott minden irányból nem meglepő mivel alig volt valami a fejem  felett, az emeletet leszámítva. Féltem ez nem titok az egyetlen ok ami bennem  tartott egy kis bátorságot az volt, hogy  Zayn itt van. Sehol nem volt Niall a földszinten biztos, hogy nem. Egy újabb villám ami bevilágított az ablakon és a falak kis repedésein, odakint vihar volt. Talán csak egy kis nyári zivatar, és hamarosan elmúlik de lehetséges, hogy egész nap esni fog. Ez szomorúsággal tölt el mert akkor legalább két napig nem bírunk itt lenni hiszen teljesen átázik és nem lesz biztonságos. Zayn lejött a lépcsőn és szomorúan nemet bólogatott, szóval Niall nincs fent és lent se. Akkor nincs itt.
   -Szerintem induljunk vissza-szomorkodtam.
   -Nincs más választásunk-küldött egy cuki mosolyt felém.

*Eközben Harry és Alison*
*Alison szemszöge*

Semmi sem találunk itt, miért jött volna pont erre? Mit keresne a tónál? Nem baj szétnézünk visszamegyünk és ő ott fog állni nagy mosolyogva, hogy nem találjuk. De ha már mindenki részt vesz a keresésében miért én maradnák ki? Az egyetlon dolog ami aggasztott, hogy Aria van Liammel, nem titok senki előtt, hogy tetszett nekem, szerintem még ő is tudta, de nem gond el leszek én itt Harryvel.  Motoszkálás hallatszott az egyik bokorból közelebb mentem.
  -Mit csinálsz gyere már el onnan- nyafogott Harry, mert közeledtem a bokor felé.
  -Miért  talán kiugrik egy gyilkos és megöl, vagy egy nyúl halálra ijeszt? Esetleg Niall?- Totál beszari vagy Harry- nevettem.
  -Jó nagy hülyeséget mondtam, de egy tónál vagyunk hajnalban, és nem vagyok beszari.

 Persze nem az, na mindegy ráhagytam és széthúztam a kusza ágakat.
  -Úr Isten!-kiabáltam.
  -Mi az mi van ott?-szaladt oda Harry.
  -Egy béka-nevettem.

Most bebizonyítottam, és büszke voltam magamra. De amit egy csomó keresgélés után, habár az előtt is tudtam, hogy Niall nincs ennél a tónál és nem is volt. Na szuper elkezdett esni az eső, nem mehettünk volna mi a romhoz? Nem nekünk ide kellett ahol csak a tó felett a mólónak volt teteje. Odaszaladtam Harry pedig utánam. De jó most itt ülhetünk még el nem áll az eső. Nos akkor írok egy SMS-t a többieknek, hogy mi is menni fogunk ahogy felkel a nap, csak valamennyivel később mert az eső miatt nem lenne olyan kellemes most indulni, habár később sár lesz, szóval töröltem az SMS-t és Harryhez  fordulva mondtam, hogy induljunk szerintem.

***
*Spencer szemszöge*
Mind együtt voltunk a pajtában az ajtaja nyitva volt hátha jön Niall és akkor látja: igen még itt vagyunk. Az udvarra meredt mindenki várva az elveszett srácra, a nap lassan beborította az udvart az eső elállt és ahogy a napsugarak az esős talajra értek a fényt több irányba szórták, milyen csodálatos is lenne, ha közben nem azon gondolkoznánk: hol van Niall?
Kisétáltam, hogy visszavigyem a zseblámpákat a házba és Aria meg Emily is velem tartottak, Hanna ott maradt a fiúkkal összegubózva. Sajnáltam, őszintén sajnáltam. Gondolataim egy hang egy mély fiú kiáltás szakította meg, a szomszédból jött Niallék háza felől igen biztos voltam benne, ez ő volt elejtettem a lámpákat és futni kezdtem a kerítés felé Emily és Aria megdermedten álltak mögöttem , és akkor kinyitottam a kaput.Amit láttam megdöbbentett.

Something scary

*Hanna szemszöge*

Itt ülünk körben, a mi kis búvóhelyünkön, itt soha senki nem talál meg minket. De ki is keresne majd egy tucat 18 éves  tinédzsert egy elhagyatott házban? Ahogy körbenézek mindenki olyan boldog, persze ezen nem csodálkozom, miért lennénk szomorúak? Hiszen nyári szünetünk van. Az év csúcspontja a lazulás ideje. A csajok egymáshoz közel ültek és nevetgéltek,  a fiúk pedig  nem tudom pontosan kivenni mit csináltak, de közben nagyokat röhögtek. Ez az én bandám. Ezt nehéz kifejezni mert soha nem különböztettem meg a barátaim, de ha választanom kellene akkor talán Emilyt mondanám a legjobb barát nőmnek. Mivel őt kiskorom óta, a többieket pedig csak a suli első osztálya óta ismerem.

  -Hanna jól vagy?-Aria hangja zavarta meg gondolat menetem.
  -Persze csak elgondolkodtam egysmáson.
  -Mi lenne ha ma este itt aludnánk?-tette fel a kérdést Alison-Úgyis a szomszédba lakunk ha valami gond van csak átmegyünk.
  -Nem is tudom tudjátok milyenek a szüleim.-nyafogott Spencer.
  -Akkor most hazamegyünk és majd telefonon értekezünk-jelentette ki Liam.

A fiúk sorba hazakísértek mindenkit. Niallel az elválás soha nem ment könnyen, puszit nyomtam szájára és beviharzottam az előszobánkba.
  -Szia itthon vagyok!-kiabáltam.
  -Szia lányom-hallottam a konyhából, így arra vettem az irányt.
  -Anyu ,ma a romnál alszunk, csak szólok-mosolyogtam és közben kivettem egy almát a kosárból.
  -Szó se lehet róla-mondta anyu- ahhoz még fiatalok vagytok.
  -De anyuuu a többieknek úgyis megengedik ne legyél mát ilyen-vágtam szomorú arcot.
  -A nem az nem.

Na csodás megint én maradok ki mindenből. Felszaladtam a szobámba  mérgesen bevágtam az ajtót. Kihúztam a zsebemből a telefonom és elkezdtem bepötyögni az SMS-t de egyszer csak megrezgett a kezemben jelezve ,hogy jött egy üzenetem.
  *Nem a romnál, hanem nálam a pajtában leszünk - Spencer*

Ez most jól jött anyu oda biztos elenged. Lerobogtam a lépcsőn és bementem anyuhoz  a konyhába, ugyanott állt és nem csinált semmit , kicsit furcsálltam de nem kérdeztem rá. Csak aranyos mosolyt erőltetve az arcomra , mivel féltem, hogy a válasz ismét nem lesz, megkérdeztem:

  -Végül Spenceréknél leszünk, oda elmehetek?
  -Most hívott Veronica (Spencer anyukája), már válaszoltam neki, elmehetsz.
 -Köszönöm anyu- és nyomtam egy puszit az arcára.

Igen tudom a legtöbb 18 éves nem így viselkedik de mi nagyon sok  mindenen mentünk keresztül, amikor is csak egymásra támaszkodhattunk, mint az hogy idén elváltak apuval, nagyon megrázott mindkettőnket, főleg, hogy nem is igazán tekinthető válásnak mert apu csak úgy lelépett. Na ismét azon kaptam magam, hogy elkalandoztam,  így felmentem és elraktam a legfontosabb dolgokat amik kelhettek estére. Gyorsan repültek az órák, már el is érkezett az idő , így felpattantam ágyamról és táskámmal elindultam, mivel anyu most dolgozott, így csak egy SMS-t hagytam neki, hogy a házban most nincs senki. Odaértem Spencerékhez és a pajta felé vettem az irányt. A többiek már bent voltak, kivéve a fiúk. Kérdő pillantást vetettem a többiekre

 -Később jönnek!-mondta Emily, komolyan szerintem egymás fejébe látunk.
 - Ohh, oké, ja amúgy sziasztok-nevettem el magam.

A továbbiakban nem törődtünk az idővel. Addig a pillanatig még el nem aludtunk folyamatosan nevettünk, és ez jó érzés volt, aztán mintha fejbe vágtak volna minket egy ásóval, kidőltünk.Én Niall mellkasán utaztam álomországba egyszer csak az este közepén felültem mintha rémálmom lett volna. Niall nem volt mellettem megijedtem és fáztam, megfordultam és a pajta ajtaja nyitva volt felkeltem és megindultam felé ekkor Louis hangját hallottam:

 -Hova lett Zayn?
-Nem tudom Niall sincs itt.
-Niall eltűnt!-mondta keserves hangon Zayn mikor belépett a sötét udvarról.